Kiss Ernő honvéd altábornagy holttestének elszállítása

Vörös Márton visszaemlékezése

 Kiss Ernő holttestének elszállításáról
ifj. Dörner István
és Hegedűs János lejegyzésében

Jegyzőkönyv

Felvétetett Bocsár községházán 1896. évi februárius hó 27-én
Jelen voltak az alulírottak
Tárgy:

Vörös Márton helybeli, kilencvenhat éves, római katolikus lakos önként megjelent hivatalos ügyben a községházán, mely alkalmat alulírott jegyzőkönyvvezető felhasználta, s kérésére nevezett a következőképpen felelt.

Kiss Ernő honvéd tábornok
Kiss Ernő honvéd tábornok

Jegyzőkönyvvezető először felolvasta neki Varga Ottó az aradi vértanúk egyikének eltemetéséről szóló azon sorait, melyek szerint Kovács Mihály, Kiss Ernő huszárja, Petrikora, Kiss Ernő mostohatestvérével kiásta nevezett vértanú holttestét, és az aradi temetőbe eltemették. Erre nézve azt jegyzi meg alulírott, hogy az állítás nem helyes, mert nem Petrikora ásta ki Kováccsal Kiss Ernő holttestét, hanem a dolog így áll:

Petrikora, Kiss Ernő mostohatestvére rendelete szerint Kovács Mihály, Kiss Ernő huszárja, és én, alulírott, néhai Hertelendy Miksa komornyikja éjjel fél tizenkét órakor megjelentünk a sánc árkában, és kivettük (nem kiástuk, mert elásva nem volt) a felejthetetlen emlékű Kiss Ernő holttestét, azt onnan továbbcipelve, míg az őröktől tovább tartani nem kellett, taligára helyeztük, egyikünk a testet tartotta, másikunk a kétkerekű taligát húzta, és így lassan haladtunk a hídon keresztül Arad város egy hátsó félreeső utcájába, egy bérelt szobába. Ott testet megmostuk, én a fejet, mely széjjel volt roncsolva, összeállítottam s összekötöztem (itt megjegyzem, hogy a fej két lövést kapott, egy lövés a testbe ment). Ezután fölöltöztettük a testet tiszta fehér alsóruhába (és nem feketébe, mivel felsőruha más nem volt, mibe öltöztettük volna), és egy lepedőbe csavarva egy mázolatlan koporsóba helyeztük. Most ismét a taligára téve kivittük a temetőbe, hol a temetőcsősznek átadtuk, hogy gondoskodjék ezen halottról. A többiről én már nem tudok, mert néhány nap múlva gazdámat, Hertelendy Miksát a Neugebauba kellett kísérnem.

Megjegyzem még, hogy Kovács Mihály, ki nekem holttest eltakarításában segédkezett, még most is él, Nagyszentmiklóson lakik, és élvezi Bobor eleméri nagybirtokos kegyét.

Jelen jegyzőkönyv felolvastatott, helybenhagyatott és aláíratott.

Kmft.

ifj. Dörner István                                                                       Vörös Márton

jegyzőkönyvvezető

Csík János                                                 Grosz József

tanú                                                                  tanú


Kiss Ernő honvéd tábornok
Kiss Ernő honvéd tábornok


VISSZAEMLÉKEZÉS

A Maxi Hertelendy Aradon volt elzárva; én is fogoly voltam, de szabadon jártam, és megengedték, hogy Maxi Hertelendy mellett szolgálatot teljesítsek.

Tudtuk, hogy a vezérek be vannak zárva, de hogy mi lesz velük, azt nem is sejtettük. Mikor azután megtudtuk, hogy kivégzik őket, rettenetes elkeseredés fogott el, és beszélgettünk is arról magunk között, hogy ki kellene a vezéreket szabadítani, de ez csak abbamaradt.

A kivégzés napján – akkor már a városba is kijártam – én is a népség közé gyűltem, s ott voltam, mikor Kiss Ernesztet főbe lőtték.

A délelőtt folyamán már kerestetett a Dániel László bátyjának felesége: Verzár Anna asszony, ennek a fia volt a Pali ifiúr, aki képviselő volt. Elmentem hozzája, ott volt akkor a szegény Kiss Ernő huszárja, a Gyuri is (a másik nevére már nem emlékszem). Siratta az urát. Mindnyájan csak arról a borzasztóságról beszélgettünk. Elmondtam, hogy ott voltam a kivégzésnél.

Vendégek voltak a Verzár Annánál. Az urak közül Patrubány is megérkezett, Gyertyánfi Dániel pedig azt kérdezte, jól láttam-e, hogy hol volt Kiss Erneszt. Együtt voltak akkor ezek az örmények mind. Azt hiszem, Kiss Erneszt is rokonságba volt velük. A Karátsonyi Emánuelné is ott volt, ez járt ki a cselédek közé, mert a Verzár Anna, aki nagyon szerette a Kiss Ernesztet, belebetegedett.

Már jó késő délután volt, mikor a Verzár Annához hívtak, s az arra kért, hogy a Kiss Erneszt huszárjával, a Gyurival, aki nagyszentmiklósi fiú volt, lopjuk el a holttestet. Ekkor a szobában voltak Bohusné meg egypár a Vásárhelyiek közül.

Mi azután a Gyurival sötét éjszaka kimentünk a vesztőhelyre egy kétkerekű taligával. Ekkor már nem volt ott a hulla, de a vársáncban puha homokba volt beásva, alig két ásónyomra. Nem volt nehéz felásni. Felismertük. Gyuri, a huszár, hangosan kezdett sírni, de elhallgattattam. Ekkor feltettük a taligára, s futva, nagy kerülővel, hajnal felé értünk be vele a városba, és egyenesen a Gyuri huszár lakására vittük – amely a Tököly-templommal volt szembe. Itt várt a Gyuri huszár felesége.

1904 Arad, Tököly téri részlet, román templom
1904 Arad, Tököly téri részlet, román templom

Ezután, hogy a holttestet a házba bevittük, megmostam a testet. A feje teljesen szét volt lőve, ezt összeraktam, összekötöztem, azután koporsóba tettük, s már csaknem világos volt, mikor megint ugyancsak azon a taligán kivittük a temetőbe – s ott a halotti házba tettük le –, és megkértük a temetőcsőszt, hogy vigyázzon rá, mert eljön ezért egy úr, aki majd jól megfizeti a szívességét.

Így loptuk mi el azon a borzasztó sötét éjszakán a Kiss Erneszt holttetemét. Nagyon szomorú dolog volt az, uram.