A szerző gondolatai

Hertelendy László, Csákány, 1936. április

Ha különféle genealógiai munkákat lapozunk, sok helyen találkozunk családunkra vonatkozó adatokkal. Egyesekben még összefüggő leszármazás is előfordul. Ezen közlemények azonban rövidek és hiányosak, mert íróiknak nem egy család történetének megírása volt a célja.

Ezen szétszórt adatoknak összegyűjtése és minél teljesebb kiegészítése volt célom, mikor elhatároztam, hogy megírom a Hertelendy család történetét és összeállítom annak leszármazását. Mert alig lehet valaki hivatottabb ilyen munka vállalására, mint az ismertetendő család valamelyik tagja, akit őseinek viselt dolgai leginkább kell, hogy érdekeljenek.

Aki azonban valaha foglalkozott ilyesmivel, az jól tudja, hogy ez nem tartozik a legkönnyebb feladatok közé. Kevés olyan szerencsés család van, amely a háborús századok viharai közepette is meg tudta őrizni írásait, leveleit, egykori feljegyzéseit. A régiek emléke csak a plébániák anyakönyveiben, a hiteles helyek - nyilvános és magánlevéltárak – poros aktáiban maradtak ránk.

Családunkban sajnos a régiektől semmiféle érdemleges írás nem maradt, még az ősi vindornyalaki házban sem voltak ilyenek fellelhetőek. Úgy látszik nem volt köztük, aki családtörténeti vonatkozású jegyzeteket vezetett volna, vagy ha mégis voltak ilyen feljegyzések, akkor ezek elvesztek. Még fegyverek, képek vagy más efféle emléktárgyak sem maradtak egy-két darabot kivéve.

Annál több viszont az adat. Az Országos levéltár, a Nemzeti Múzeum, a Zala –, Vas –, Veszprém -, Sopron -, Pest -, Nyitra megyék s más vidékek levéltáraiban. Ezek úgyszólván kimeríthetetlenek s annyi nevet említenek, hogy nagyon nehéz az eligazodás köztük, az egymással való rokonsági kapcsolatok levezetéséről már nem is beszélve. Sajnos előfordult olyan is, hogy több levéltár anyagán nem is tudtam beszerezni. Megakadályoztak ebben a háború utáni zavaros idők, a magas költségek, amibe azok kerültek volna.1 A magánlevéltárak nem hozzáférhetők. A zalaegerszegi levéltár egy része még ma is rendezetlen, senki nem tudja, ott mi rejlik.

Munkám tehát koránt sem teljes. Annál kevésbé sem az, mert a végén magam is bemutatok egy sorozatot azokból a személyekből, akik a családfán nem helyezhetők el. De még ez felsorolás sem teljes. Családunk - úgy a múltban, mint a jelenben - annyira szerteágazott, hogy még a ma élők sem szerepelnek a felsorolásban teljes számban, aminek azonban saját részvétlenségünk az oka.

A hihetetlenül magas nyomdaköltségek lehetetlenné tették, hogy legalább az eddig összegyűjtött anyagot nyomtatásban közzétegyem, s ezért csak írógépen tudtam munkámat – két példányban – némileg hozzáférhetővé tenni. Örömmel elégedtem meg tehát azzal is, hogy a "Turul" (c. újság) hajlandó volt ennek egy nagyon rövid kivonatát közölni, amely annak 1932. évi számának 62. oldalán és különlenyomatban meg is jelent, amiért a "Turul" szerkesztőségének ez úton, s utólag is hálás köszönetemet fejezem ki!

Töretlen úton haladva kezdtem tehát munkámat, s azt hiszem el is értem némi eredményt, mert, a család leszármazása ekkora terjedelemben eddig ismeretlen volt. A megkezdett úton most már könnyebb lesz tovább haladni s egy szerencsésebb utód majd kipótolhatja az egyes hézagokat.

(Daróczy Zoltán "Nemesi Évkönyv" 1934. VII. – XII. kötetében terjedelmes leszármazást közöl családunkról. Meg kell jegyeznem, hogy dolgozatom már évekkel korábban készen feküdt íróasztalom fiókjában, mint Daróczy közleménye megjelent. Ő adatainak kiegészítésére engem kért fel, így ezeknek egy része tőlem származik. Úgyszintén ugyanezen évkönyv I. 69. oldalán közölt adatokat is én küldtem be a szerkesztőségnek.)

Hertelendy László, H – Csákány, 1936. április

Szerkesztő I.

Hertelendy András György, D – Alsbach, 1999.

Hatvanhárom év után szükségessé vált, hogy ezt a kéziratot aktualizáljuk, vagyis tovább írjuk. Ezt a feladatot a Svájcban élő Hertelendy György, valamint a Németországban élő Hertelendy András illetve testvére, a Bécsben élő Hertelendy György vállalták magukra.

A történelmi események úgy hozták, hogy az utódok egy része német nyelvű területekre, Svájcba, Németországba és Ausztriába kerültek és már ott élnek. Ezért elhatároztuk, hogy ezen a családtagok számára lefordítjuk a kéziratot németre, és így két nyelven magyarul és németül is olvasható lesz Ezt a tervünket nagyon szívélyesen támogatta Hertelendy György, aki az 1936-ban készült kéziratot őrizte, és további adatokkal egészítette ki azt. Ő is megerősített ebbéli elhatározásunkban. Ezért rendelkezésemre bocsátotta az 1936-os tanulmány kéziratát, valamint az általa felkutatott adatokat, és az elkészült fordítás korrektúrázásával segítette munkánkat. Ezért hálával tartozunk, és ezúton is köszönetünket fejezzük ki neki!

Mivel a kiterjedt rokoni szálak elvezetnek minket egészen az Újvilágig, remélem lesz, aki majd egyszer angolra is lefordítja családunk történetét, okulására a kései utódoknak!

Hertelendy András György, D – Alsbach, 1999.

Szerkesztő II.

Hertelendy László, Magyarország, Kecskemét, 2003. június

Nos, vannak kétségeim, arra vonatkozóan, hogy ezt a családtörténetet be lehet e valaha is fejezni?! Remélem nem! Hisz mint néhai elődöm - Hertelendy László – az 1930-as években írta; "oly kiterjedt és szerteágazó a család" - és ahány személy annyi élet, és ahány élet annyi regény -, hogy ezt a családtörténetet még nagyon sokáig lehet írni.

Számomra a kézirat azon részei volta a legélvezetesebbek, ahol a levéltári adatok mellett anekdoták, leírások, tették élményszerűvé a feljegyzéséket. Így a puszta adatokon túl élővé váltak a hajdani családtagok. Betekintést nyerhetünk mindennapi életük egy-egy részletébe.

Ezért én a magam feladatát négy dologban látom.

  1. hogy a korábban feltalált adatok további kiegészítésén, pontosításán túl igyekezzek ilyen történetek felkutatásával, lejegyzésével is tovább gyarapítani a Hertelendy család történetét.

  2. Továbbá átírjam számítógépre a korábbi anyagot, hogy később könnyen kiegészíthetővé, szerkeszthetőbbé váljon.

  3. Ezen kívül igyekszem minél több Hertelendy-t felkutatni a világban és felvenni velük a kapcsolatot. Ehhez felhasználom a világhálót is.

  4. Továbbá külön fejezetben lejegyzem saját szűkebben vett családom adatait és történeteit is.

Bár közvetlen vérségi kapcsolatot nem találtam saját családom és a Vindornyalaki főág között, de a családunkban generációról generációra örökített hagyomány szerint mi is a nagy Hertelendy család egyik oldalága vagyunk. Hogy ez így van–e, vagy sem nem tudom, meggyőző bizonyítékot - vagy cáfolatot - e kérdésben már csak egy genetikai vizsgálat szolgáltatna. Mindenesetre kora gyermekkorom óta él bennem a vágy, hogy családom történetét megismerjem és ezért megragadtam minden kínálkozó lehetőséget, hogy ilyen irányú ismereteimet gyarapítsam. Most rajtam a sor! Most nekem kell a kollektív családi emlékezet egy következő fejezetét lejegyeznem.

Őszintén remélem, lesznek még sokáig olyan Hertelendyk, akiket érdekel majd családunk története, és veszik a fáradságot ahhoz, hogy folytassák a történetírást, hogy saját életük eseményeivel gazdagítsák a Hertelendy család - általunk ismert – majd hétszáz éves írott történetét!

Hertelendy László, Magyarország, Kecskemét, 2003. június