A gróf Hertelendy-Csáky család

2005-ben olvastam egy levéltári anyagban a Hertelendy - Csáky családról. Levélben kértem tájékoztatást a levéltártól, hogy milyen dokumentumokat őriznek a családdal kapcsolatban. Érdeklődésemre készséggel válaszoltak és az alábbi levelet kaptam válaszul.

Csáky (kőrösszegi és adorjáni), gróf. Régi család. Őse Piliskei László Szatmármegyében élt, fia István de Sidov 1396. Kőrösszegre és Adorján nyert adománya folytán Biharmegyében telepedett le; innen a család nemsokára Erdélybe is átszármazott. A család tagjai mindenkor előkelő szerepet játszottak a magyar állam politikai életében és történetében. Legnagyobb alakja az 1567. körül született és 1605. elhalt Cs. István, az erdélyi hadak fővezére volt. Nemcsak Európaszerte elismert hadvezér volt, hanem nagylelküsége és tudományos müveltsége tekintetében is kortársai között az első helyen állt. Ő szerezte meg családja számára a fogarasi várat (1600.) s Szádvárt (1601.), majd 1603-ban 80.000 frtért Sáros várát vette meg minden tartozékával. – Hogy mikor nyerte a család a grófi rangot? – erre nézve hiteles adatunk nincs. Állitólag 1560., egy másik ága pedig 1655. Átiratott 1778. márcz. 27. (LR. LI/21.) – 1876. ápr. 8. a néhai pallavicini Roger őrgróf által örökbefogadott Cs. Zsigmond és Hippolit grófok engedélyt nyertek a Cs.-Pallavicini kettős név s az őrgrófi czím és czímer viselésére (l. e. Csáky-Pallavicini, kőrösszegi és adorjáni, őrgróf alatt). – Ősi czímer: kék paizsban nyakánál levágott s itt vérző, szakállas tatárfej prémes vörös süveggel, melynek csúcsa hátrafelé csüng; sisakdisz: a tatárfej; takarók: kék-arany. – A család örökös jogon tagja a főrendiháznak. Története és leszármazása részletesen ismertetve lévén az egyes családtörténeti forrásmunkákban, e helyen csak ujabb leszármazásának ismertetésére szoritkozunk:

Csáky István külügyminiszter bécsi döntés

Fényes szemek

A két világháború közötti független Magyarország legmegosztóbb külügyminisztere nyolcvan éve hunyt el.

Hertelendy Gábor2021. 01. 27. 16:44

Horthy Miklós, Gömbös Gyula, ­Bethlen István. A két világháború közötti független Magyarország állam- és kormányfőiről megannyi tanulmány és írás született már az elmúlt évtizedekben, a tárcavezetők életéről és munkásságáról viszont nem sokat tudunk. Csáky István, a korszak legmegosztóbb külügyminisztere is ebbe a kategóriába sorolható, aki nyolcvan éve, 1941. január 27-én hunyt el. Tanulmányok, írások nemigen születtek róla, legfeljebb Matolay Géza könyvét, a Gróf Csáky István élete és munkássága a revízió szolgálatában című laudációját vehetjük számításba.

Csáky István 1894. július 14-én, minden valószínűség szerint az Erdélyben található Hunyad megyei Uncsukfalván született a történelmi grófi családban. A Monarchia császári és királyi hadseregének főhadnagyaként elhíresült édesapa jó diplomatát kívánt faragni a fiából, így az ifjú István a világhírű elit budapesti Ferenc József Intézetben töltötte fiatalkorát. Tanulmányai során Belgiumba és Franciaországba is eljutott, ahol 1914-ben, az első világháború kitörésének évében internálták. Itt tanult meg románul és bolgárul, így a meglévő francia-, angol- és németnyelv-tudással együtt öt nyelven beszélt. Ugyanakkor mást is elsajátított: a nyirkos, hideg levegő miatt reumatikus betegsége is innen származtatható, amely miatt a katonáskodás szóba sem kerülhetett nála, így a diplomata-pályafutására összpontosíthatott. Ez annyira jól sikerült, hogy két év alatt négy diplomát is szerzett.

Bethlen Istvánnal és Teleki Pállal apja révén került kapcsolatba, akik meglátták a tehetséget a fiatal diplomatában: utóbbi egy szegedi kitérőt követően a párizsi béketárgyalásokra is magával vitte; kettejük kapcsolata megalapozta a fiatal diplomatatanonc karrierjét. Az ifjú Csákyt 1919-ben először attasévá nevezték ki, majd követségi titkárként a magyar delegáció politikai naplójának megírását kapta meg feladatául, amely a Trianonnal foglalkozó történészek egyik legfontosabb forrásául szolgál napjainkig. A béketárgyalások pozitív végkimenetelébe vetett bizalmat jól jelzi az újdonsült titkár nyilatkozata a Magyarország című lapban: "közelfekvő a gondolat, hogy Magyarország is az osztrák, bolgár és német békeszerződéshez hasonló beosztású béketervezetet fog kapni".

A delegáció tagjai tehát bizakodtak abban, hogy hazánk határait a Németországéhoz hasonló arányban húzzák majd meg, aminek erősítésében a Woodrow Wilson amerikai elnök által megfogalmazott pontok, azon belül a népek önrendelkezési joga érvényesítésének reménye is közrejátszott.

Csáky Istvánt 1920 januárjában gróf Apponyi Albertnek, a delegáció elnökének személyes titkárává nevezték ki. Ekkor már kialakulhatott benne a németek iránti tisztelet és a Nyugattól való elfordulás: a fiatal diplomatára nagy hatással bíró Apponyi ugyanis németbarátságáról volt közismert, másrészt ekkor már nyilvánvalóvá vált, hogy az első világháború győztesei figyelmen kívül hagyják a wilsoni pontokat a béketárgyalásokon, előidézve ezzel a nagy területi veszteségeket.

Miután Csáky a trianoni békediktátum aláírásánál is jelen volt, a hazai közvélemény általános traumája ellenére többen is felfigyeltek szorgalmára: 1921-től végleg a Külügyminisztérium szolgálatában állt. Először a vatikáni nagykövetségen dolgozott Somssich József nagykövet kezei alatt, és ebben az időszakában a Szentszék és Magyarország közötti viharos kapcsolatot szoros viszony váltotta fel: a megbékélésnek köszönhető az 1927-es magyar–olasz örökbarátsági szerződés, valamint az Olaszország és a pápa között létrejövő 1929-es lateráni egyezmény megkötése. Csáky ekkor kapta meg első elismerését, a XI. Pius pápa által adományozott Szent Szilveszter-rend középkeresztjét.