"Gőzöst a Balatonra!"

Menedék a tó közepén

A balatoni gőzhajózás megteremtésének gondolata ekkorra már jócskán a köztudatban volt, mígnem végül a gőzösök fájó hiányát már évekkel korábban megemlítő hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Károly 1845. szeptember 1-jén elérkezettnek látta az időt, hogy Gőzöst a Balatonra címmel röpiratot tegyen közzé a tarthatatlan helyzet megszüntetésére.

Új időszámítás kezdődött 1846 őszén a Balatonon: vízre tették a tó első gőzhajóját, a Kisfaludyt. A balatoni gőzhajózás kezdetéig vezető utat, valamint - az MTA megalapítója, Széchenyi István abban játszott szerepét - mutatja be Katona Csaba történész írása az mta.hu-n.

Kossuth Lajos 1842-ben a Pesti Hírlapban közreadott híres füredi fürdőlevelében sokak érzéseit fejezhette ki, amikor így írt: „Az embernek a szíve fáj, midőn e roppant vízre tekint. Olyan holt, minő csak Palesztinában a megátkozott Holt-tenger lehet!”

A zalai arisztokrata tervét felkarolta Széchenyi István, aki sokat tett az ügy népszerűsítéséért 1846-ban megjelent Balatoni gőzhajózás című munkájával, melyben így ostorozta jómódú kortársait: „Hiszen csak Füreden, egy nyaratszaka is több pénz vettetik ki és pazaroltatik el ész-, idő-, egészség- és erény-ölő legnemtelenebb szerencsejátékra, mint a mennyi a kérdéses vállalat életbeléptetésére szükséges volna.”

A szavak mellett azonban - ahogy az a „legnagyobb magyartól” nem meglepő - Széchenyi anyagilag is a kezdeményezés mellé állt, és 50 darab jelentős értékű részvény vásárlásával maga is példát mutatott kevésbé buzgó, ám annál tehetősebb polgártársai számára. A részvényvásárlásba - jóllehet Széchenyinél jóval kisebb összeggel - Deák Ferenc és Kossuth Lajos is beszállt, bár utóbbinak sokkal fontosabb szerepe volt abban, hogy a Balaton Gőzhajózási Társaság egyáltalán jogszerűen működni kezdhessen. A közös igyekezetet végül siker koronázta, és a Balaton első, mintegy háromszáz utasra tervezett gőzhajóját, a Kisfaludyt 1846. szeptember 21-én, éppen Széchenyi 55. születésnapján tették vízre. (A hajó neve egy-aránt utalt Kisfaludy Sándorra és korán elhunyt öccsére, Károlyra.)

Lichtneckert András az MTA Könyvtár és Információs Központ Kézirattárában Széchenyi István iratai között találta meg azt a forrást, amely hiteles adatokat tartalmaz a hajó méreteiről: 50,29 méter hosszú, 4,88 méter széles és 2,74 méter magas. 20,62 tonna vas és 27,77 köbméter fa kellett az elkészítéséhez.

A balatoni gőzhajózás Széchenyi és Hertelendy folyamatos együttműködése nyomán született meg. Az előkészítés szakaszában (1845) Hertelendyé, a megvalósítás szakaszában (1846) Széchenyié, a menetrendszerű gőzhajó-közlekedés elindításában (1847) és Széchenyi kiválása után (1848 szeptember) a balatoni gőzhajózás megmentésében ismét Hertelendyé volt a főszerep. Hertelendy erőssége a türelemben és a szívósságban, Széchenyié a gyorsaságban rejlett. Viszonyukról és nézetkülönbségeikről az mta.hu cikke bővebben is beszámol.

Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc természetesen felborította a hajó menetrendjét is: leginkább hadi célokat szolgált, a gőzhajó működésének feltehetően legizgalmasabb epizódja pedig akkor jött el, amikor a hadi helyzettől tartva a vagyonosabb füredi vendégek egy része a Kisfaludyn bevette magát a tóba, ahol gyakorlatilag megközelíthetetlenek voltak, másik gőzhajó nem lévén a Balatonon: „A Balatonon lévő Kisfaludy nevű gőzhajó, több főurakkal, menekvőkkel bevette magát a szép széles magyar tenger közepére, s már néhány napok óta onnand nézi mosolyogva a partokról utána ásító, de hozzá nem férhető osztrákokat” - írta az érdekes helyzetről naplójában egy kortárs, Francsics Károly veszprémi borbélymester.

A kalandok azonban a forradalmi idők elmúltával véget értek. A Kisfaludy szorgosan szolgálta a fürdővendégeket, egészen 1887-ig. Majd 1888-ban kivonták a forgalomból, megszűnt a Balaton Gőzhajózási Társaság is. De ez nem azt jelentette, hogy ezzel véget ért a balatoni gőzhajózás: a fénykora még csak ezután következett. Ez azonban már egy másik történet.