Szeptember
1. Megjelenik Hertelendy Károly zalai táblabíró felhívása: Gőzöst a
Balatonra! - címmel. "...a 19. század küszöbét átlépő Magyarországon
egyre erőteljesebb gazdasági érdekek követelték a közlekedési viszonyok
korszerűsítését. Az 1830-as években a dunai gőzhajózás rohamos
fejlődésnek indult, ugyanakkor az országos forgalomból kieső
Balaton-vidéken a korábban virágzó hajózás szinte elsorvadt. A
hosszirányú közlekedés megszűnt a tavon, csak a fontosabb révátkelő
helyek őrizték meg jelentőségüket. Mikor néhány Balaton-melléki birtokos
szorgalmazni kezdte a helyi gőzhajózás megteremtését, Hertelendy Károly
Zala megyei alispán gróf Széchenyi István támogatását kérte a
vállalkozáshoz. Széchenyi a "Balatoni Gőzhajózás" című röpiratában
számba vette a várható nehézségeket, felhívta a figyelmet a kikötők építésének
szükségességére, kitért a hajózásnak az idegenforgalommal, a
halászattal, a vízszabályozással, az iparosodással és a
munkahelyteremtéssel való összefüggéseire. Felvetette a Balaton és a
Duna a Sió-csatorna révén történő összekötésének lehetőségét is.
Rendkívül erőteljes szervezőmunkája eredményeként 1845. december 27-én
sor került a Balaton Gőzhajózási Társaság alakuló ülésére. A társaság
első hajója, a 'Kisfaludy' fatestét az Óbudai Hajógyárban kezdték
építeni, 40 LE-s gőzgépét az angliai Penn cégtől hozatták. A hajó egyes
részei tengelyen érkeztek Füredre, ahol összeszerelését végezték. A
hajót a 'legnagyobb magyar' 55. születésnapján, 1846. szeptember 21-én
bocsátották vízre. A rendszeres járatokat
1847 tavaszán indították be, ugyanakkor elkészült a teherszállítás
céljára építtetett két uszály is. A teherforgalom meglehetősen csekély
jövedelmet biztosított a társaságnak. A személyforgalom is csak a
főidényre korlátozódott..."