1. Azonosítása és helye a családban

Hertelendy Gábor 1713-ban született és 1757. április 15-én Kehidán halt meg. A 18. század közepén a Hertelendy család egyik legjelentősebb Zala vármegyei tagja volt: birtokosként, vármegyei tisztségviselőként és Kehida földesuraként egyaránt fontos szerepet játszott.

Életének egyik legfontosabb következménye, hogy egyetlen leánya, Hertelendy Anna (1741–1803) lett az öröklés központi alakja. Anna későbbi házassága révén a kehidai Hertelendy-vagyon egy része a Deák család történetéhez kapcsolódott.

2. Vármegyei pályája és tisztségei

Gábor pályája a Zala vármegyei közigazgatásban bontakozott ki. A források szerint 1738-ban már szolgabíróként működött. Egy részletesebb hivataltörténeti adat szerint 1744. augusztus 30-ig alszolgabíró, ezt követően 1747. február 6-ig főszolgabíró volt a kapornaki járásban.

1747-től a vármegye főjegyzőjeként szerepelt. Ez a tisztség különösen jelentős volt, mert a megyei közigazgatás és a rendi politika működésében a jegyző az adminisztráció egyik kulcsszereplője volt.

1756. október 11-én Zala vármegye első alispánjává választották. Ezt a tisztséget azonban csak rövid ideig tölthette be, mert 1757. április 15-én meghalt.

3. Az 1751. évi országgyűlés követe

Gábor vármegyei szerepe az országgyűlési politikában is megjelent. 1751-ben Zala vármegye országgyűlési követévé választották Nagy Mihály alispán mellett.

A követi megbízatás különösen fontos, mert azt mutatja, hogy Gábor nem pusztán helyi birtokosként és hivatalnokként volt jelen a közéletben, hanem a vármegye rendjeinek országos politikai képviseletében is részt vett.

Ez a szerep jól illeszkedik későbbi, 1756-ban elnyert első alispáni tisztségéhez: Gábor pályája rövid idő alatt a helyi igazgatási feladatoktól a vármegye vezetéséig ívelt.

4. Kehida újjászervezése és a kehidai kúria

Gábor életének legmaradandóbb helytörténeti teljesítménye Kehidához kapcsolódik. Az ő korában a település újraszervezése és benépesítése indult meg, és a későbbi hagyomány őt tekintette a falu „újraalapítójának”.

A források szerint a korábban szétszórtan élő lakosságot igyekezett új települési központba szervezni. Birtokából úrbéri telkeket hasított ki, irtásokat jelölt ki, és szőlőtelepítéseket támogatott. A kehidai uradalom gazdasági működésében a malmok rendezése is fontos feladat volt.

Az 1740-es években a kehidai udvarház/kúria kiépítése is az ő nevéhez kapcsolódik. A későbbi Deák-kúriaként ismert épület magja tehát még a Hertelendy-korszakban alakult ki.

A kúria történetét ezért nem célszerű kizárólag Deák Ferenc emlékéhez kötni: az épület és a kehidai birtok történetének egyik alapvető rétege Hertelendy Gábor 18. század közepi birtokosságához kapcsolódik.

→ Kehida és Kustány története

5. A kehidai templom

Gábor a kehidai plébániatemplom építésében is meghatározó szerepet vállalt. Az alapkövet 1747. június 18-án tették le, a templomot pedig 1756-ban szentelték fel.

A templomépítés nem pusztán vallási, hanem birtokosi és településszervezési jelentőségű vállalkozás is volt. A templom és a plébánia létrejötte hozzájárult ahhoz, hogy Kehida a környék egyik stabilabb uradalmi központjává váljon.

A későbbi források szerint az első plébános, Ebergényi József 1755-ben került Kehidára. Ez jól mutatja, hogy Gábor életének utolsó éveiben a település intézményi szerkezete is megszilárdulóban volt.

6. Birtokai és gazdálkodása

Gábor nem kizárólag örökölt birtokokat kezelt. A róla fennmaradt adatok alapján aktív birtokszerző és birtokrendező volt: vásárolt, eladott, jogi úton védte birtokigényeit, és a gazdaság jövedelmezőségét is igyekezett növelni.

A hozzá kapcsolt birtokok és birtokrészek között szerepel:

• Kehida,
• Felső-Kustán,
• Zalakoppány / Szalakoppány,
• Orbányosfa,
• Nemesapáti,
• Söjtör,
• Tófej,
• Urbónak,
• Hahót,
• Forintosháza,
• és élete utolsó éveiben szerzett muraközi szőlőbirtokok.

Az egyes birtokok jogi helyzete azonban nem volt változatlan. 1733-ban például Gábor eladta söjtöri és tófeji birtokát Rothmeister Jánosnak 200 forintért. 1740-ben Németh Ilonával együtt két zalakoppányi egész hely eladásában szerepelt, 1747-ben pedig közcsői és zalakoppányi birtokrészek eladásáról maradt fenn adat.

Más esetekben éppen birtokjogot védett: 1734-ben ellentmondott a boczföldi birtok Skublics Sándorra történő átruházásának, 1748-ban pedig Türjék László örökbefogadási ügyében emelt jogi kifogást.

7. Házasságai és családja

Gábor első felesége Petőfalvi Uzovits Judit volt, Uzovits János leánya. A házasság az 1740-es évek közepére tehető; a családi források 1745-öt említenek. Ebből a házasságból született Hertelendy Anna, Gábor egyetlen ismert leánya és örököse.

Judit 1751-ben még bizonyosan Gábor mellett élt. Gábor később Rosty Franciskát vette feleségül. A második házasság részleteit elsősorban későbbi családtörténeti elbeszélések őrizték meg, ezért ezeket óvatosabban kell kezelni.

Gábor 1757. április 15-i halálakor Anna még fiatal volt. Az öröklés ezért gyámsági keretek között zajlott, és Anna lett a családi vagyon meghatározó örököse.

8. Hertelendy Anna öröksége

Gábor életének történeti jelentőségét a leánya, Hertelendy Anna későbbi sorsa még tovább növeli. Anna a család öröklési rendszerében kiemelt helyzetbe került, és a kehidai birtok központi örököse lett.

Anna 1757. augusztus 28-án, apja halála után néhány hónappal, Deák Gáborhoz ment feleségül Kehidán. Ezzel a kehidai Hertelendy birtok története összekapcsolódott a Deák családdal.

Fontos azonban különbséget tenni Gábor halálakor fennálló öröklési helyzet és Anna későbbi házassági vagyonának története között. Gábor halála nem jelentette automatikusan azt, hogy a teljes birtoktest véglegesen más család kezébe került: Anna évtizedeken át jelentős birtokokat tartott, majd későbbi vagyonrendezések és adósságok alakították át a tulajdoni viszonyokat.

→ Hertelendy Anna teljes életrajzi szócikke

9. A zalaegerszegi gimnázium ügye

Gábor nemcsak birtokosként és hivatalnokként vett részt a vármegye életében. A források szerint kapcsolatban állt Padányi Bíró Márton veszprémi püspökkel, és szerepet vállalt a Zalaegerszegen létesítendő gimnázium gondolatának előmozdításában.

A 18. század közepén Zalaegerszeg oktatási szerepének megerősítése fontos vármegyei modernizációs elképzelés volt. Az 1751. évi országgyűlésen is megjelenő vármegyei politikai tapasztalatok után 1756-ban Gábor és Nagy Mihály – Bíró Márton támogatásával – gimnázium felállítását javasolták.

A kezdeményezés ekkor még nem valósult meg. Történeti szempontból azonban figyelemre méltó, hogy Gábor a vármegyei közigazgatás, a birtokpolitika és az oktatásfejlesztés kérdéseiben is aktív volt.

10. Halála 1757-ben

Hertelendy Gábor 1757. április 15-én Kehidán halt meg. Halála különösen röviddel azután következett be, hogy Zala vármegye első alispánjává választották.

Így pályája csúcspontját már nem tudta hosszabb időn át kibontakoztatni. Halálával ugyanakkor nem szűnt meg a kehidai Hertelendy-birtok történeti szerepe: azt leánya, Anna öröksége és az ő későbbi házassága révén a Deák család története vitte tovább.

11. Történeti jelentősége

Hertelendy Gábor a 18. századi Zala vármegyei nemesség egyik olyan alakja, akinek életében a birtokosság, a vármegyei hivatalviselés és a településszervezés szorosan összekapcsolódott.

Jelentőségét három fő területben lehet összefoglalni:

1. Vármegyei közélet: szolgabíróból főjegyzővé, majd első alispánná emelkedett, és 1751-ben országgyűlési követként is szerepelt.
2. Kehida: újjászervezte és gazdaságilag megerősítette a birtokközpontot, amelynek későbbi története a Deák család és Deák Ferenc miatt országos jelentőségűvé vált.
3. Családi örökség: egyetlen leánya, Hertelendy Anna révén a Hertelendy birtok- és családtörténet a Deák család történetének egyik fontos előzményévé vált.

12. Forráskritikai megjegyzések

Gábor életéről többféle forrásréteg áll rendelkezésre. A legfontosabbak a Zala vármegyei hivatali és birtokügyi iratok, az országgyűlési követküldésre vonatkozó adatok, valamint a későbbi családtörténeti munkák.

A későbbi családtörténeti elbeszélések értékes részleteket őriznek a családi kapcsolatokról, a gazdálkodásról és Kehida fejlődéséről, de nem minden állításuk tekinthető azonos bizonyító erejűnek egy korabeli okirattal.

Különösen óvatosan kell kezelni a második házasság történetének részleteit, a személyes jellemvonásokra vonatkozó anekdotákat, valamint a pénzügyi történeteket. Ezek jó kutatási nyomok, de az elsődleges iratokkal való összevetésük szükséges.

Ugyanígy külön kell választani a Kehida-kúria építésére vonatkozó hagyományokat az épület egyes építési szakaszainak pontos, műemléki dokumentációjától.

13. Nyitott kutatási kérdések

1. Gábor születési helyének és pontos származási vonalának elsődleges dokumentálása.
2. Anyja, Sághy/Saághy Krisztina adatainak és halálozásának pontosítása.
3. Gábor első házasságának és Hertelendy Anna születési adatainak pontosítása.
4. A második házasság, Rosty Franciska és az esetleges gyermekek teljes rekonstrukciója.
5. A szolgabírói, főjegyzői és alispáni hivatali pálya eredeti vármegyei iratainak feltárása.
6. Az 1751. évi országgyűlési követi működés részletes rekonstrukciója.
7. A kehidai kúria építési fázisainak pontosítása 1740–1757 között.
8. A kehidai templom építésével kapcsolatos eredeti egyházi és birtokosi iratok feltárása.
9. Gábor birtokainak időrendben vezetett, tételes rekonstrukciója.
10. A muraközi szőlők megszerzésének pontos dátuma, vételára és jogi háttere.
11. A Gábor halála után fennmaradt tartozások és követelések rekonstrukciója.

14. Felhasznált források

Hertelendy családtörténeti anyag:
Hertelendy Anna 1741–1803

Kehida helytörténeti anyaga:
Kehida és Kustány

Családtörténeti összefoglaló:
A Hertelendi és Vindornyalaki Hertelendy család

Hivataltörténeti és országgyűlési adatok:
Nagy János tanulmányai az 1751. évi országgyűlés vármegyei követeiről, valamint a Zala vármegyei hivatali pálya adatai.

Helytörténeti forrás:
Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság – Kehidakustány, Deák-kúria.