Hertelendy László

1904 - 1999.

Hertelendi és vindornyalaki Hertelendy László (kynológus) 1904-1999.

  • Élete: Vindornyalakon született, de élete nagy részében országos tisztségeket viselt és Budapesten is élt.

  • Munkássága: Nemzetközi hírű kutyaszakértő, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének (MEOE) egykori titkára. A magyar vizsla fajta nemesítésének és elismertetésének egyik legfontosabb alakja.

  • Kapcsolata a múzeummal: Mivel ő is a vindornyalaki ághoz tartozott, az ő hagyatékának egy része – főleg a kynológiai ritkaságok, kutyás könyvek és néhány családi ereklye – szintén a zalaegerszegi Göcseji Múzeumba került.

    Hertelendy László (1904–1999) élete jó példa arra, hogyan kényszerült egy történelmi nemesi család sarja a II. világháború utáni politikai rendszerben "polgári" foglalkozást találni, miközben megőrizte szakmai méltóságát és szenvedélyét.

    Bár a kynológia volt a szívügye, a megélhetését biztosító hivatása két fő szakaszra osztható:

    1. Muzeológus és kutató (A fő pénzkereső forrás)

    Élete jelentős részében a budapesti Magyar Mezőgazdasági Múzeumban (Vajdahunyad vára) dolgozott mint tudományos főmunkatárs és muzeológus.

  • Mivel foglalkozott ott? A vadászati és ebtörténeti gyűjteményt gondozta. Nemcsak "szeretetből" gyűjtött, hanem hivatásszerűen is a magyar agrártörténet és vadászkultúra tárgyi emlékeinek megőrzése volt a feladata.

  • Miért volt ez fontos? Itt kapta meg azt a szakmai hátteret, amivel később a saját és a múzeumi gyűjtéseket rendszerezni tudta. Fizetését évtizedekig ez az állami intézmény biztosította.

2. A MEOE és a szakmai adminisztráció

Bár sokan egyesületi tisztségként gondolnak rá, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületénél (MEOE) végzett munkája (mint titkár vagy szakosztályvezető) sokszor járt tiszteletdíjjal vagy fizetéssel, különösen a háború utáni újjászervezés idején. Ő volt az, aki a törzskönyvezést, a kiállítások szervezését és a szakmai adminisztrációt profi szinten vezette.

3. Jogi háttér és a háború előtti évek

Fiatalabb korában – a család társadalmi helyzetének megfelelően – jogi tanulmányokat folytatott. A háború előtt a közigazgatásban is volt szerepe, illetve a Magyar Királyi Honvédség tartalékos főhadnagyaként is szolgált.

Mi történt a vindornyalaki birtokkal?

A háború előtt a családnak még voltak bevételei a birtokokból, de 1945 után a földreform és az államosítás során mindenét elveszítette. Ezért volt szüksége a budapesti munkavállalásra. Lakása is Budapesten, a XI. kerületben volt, ahonnan naponta bejárt a múzeumba dolgozni.

Mivel ő a család vindornyalaki ágának közvetlen örököse volt, az ő tulajdonában maradtak meg a család reprezentatív tárgyai. Az ő adománya a következőkből állt:

  • Bútorok: Jelentős biedermeier és empire stílusú bútorgarnitúrák (például írószekrények, asztalok, székek), amelyek egykor a család kúriáit díszítették.

  • Festmények: A család neves őseiről készült olajportrék (például a zalai főispánok képei).

  • Kynológiai gyűjtemény: Ez egyedülálló az országban; kutyaszobrok, díszes törzskönyvek, kutyás témájú porcelánok és egy hatalmas szakkönyvtár tartozik hozzá.

  • Családi levéltár: A nemesi család múltját igazoló oklevelek és iratok.

A Farkasréti temető, 10/3. (10/A.) parcella 1-44:
A képeken László hagyatékának egy része.
Az elő négy kép kivételével a bútorokat valamint a többi tárgyat a Göcsej Múzeumnak adományozott.