Hertelendy Károly
1819 - 1875.
Hertelendy Károly, hertelendi és vindornyalaki. Született 1819. október 28. Vasszentmihály - Kishárs (Kis-Lipnik) halálának időpontja; 1875.
Apja Hertelendy Zsigmond, földbirtokos. Magyar római katolikus. Hertelendy Gábor és János honvédszázados öccse. Nőtlen. Gimnáziumot végez. 1835-közvitéz, 1847-őrmester, 1848. június 1- hadnagy a 8. Koburg huszárezrednél Galíciában. November 17. száztíz emberével hazatér és csatlakozik a honvédsereghez. December 3. (1) - főhadnagy, december 11. (16) - alszázados, 1849. február (január16) - főszázados, a 8. huszárezred 6. századának parancsnoka. A július 14-i hegyesi csatában bal karját átlövik. A szabadságharc után álnéven bujkál. 1854. jelentkezik a pesti hadbíróságon, tíz év várfogságra ítélik. 1856. kegyelmet kap. 1867/68. uradalmi gazdatiszt Kislipniken, a Sáros megyei honvédegylet tagja.

Hertelendy Károly síremléke Kishárs (Kis-Lipnik) temetőjében
Hol sírjaink domborulnak: Hertelendy Károly huszárkapitány útja a Vas megyei Gasztonytól a lengyel határon lévő Kis-Lipnikig, azaz Kishársig
Azt
nem sikerült kiderítenem, hogyan került, a Vas megyei Gasztonyban
született Hertelendy Károly huszárkapitány sírja a lengyel határon lévő,
régebben ruszinok lakta Kishárs (Kis-Lipnik) temetőjébe. Az biztos,
hogy ott, a kápolna melletti cinteremben a mai napig is látható az
öntöttvas kereszt, rajta az elhunyt katona születési és halálozási
adataival.
Az viszont biztos, hogy a Vas megyei Gasztonyban, ebben a hajdan jelentős, kisnemesek által is lakott faluban birtokos volt a 18. és 19. század folyamán a Hertelendy család is. Jó adottságokkal rendelkező vidék ez a Rába völgyében szép termést hozott mindig a búza, aztán Columbus utazása után a kukorica is. Erdőben, vadban is gazdag a vidék, a falu alatt tiszta vizű patak folyik, és az építéshez kavicsot, homokot adó Rába sincs messzebb egy kilométernél.
A hagyomány szerint, mint a közeli Őrséget, valamikor határőrök lakták ezt a vidéket is, hogy a Stájerországból induló támadásokat jelentsék, hátráltassák. A sokáig kiváltságokkal rendelkező határőrök utódai aztán lassan jobbágysorba süllyedtek, de az idők folyamán nagy számban kaptak nemességet is. Ezek a saját birtokon dolgozó, gazdálkodó kisnemesek adták Gasztony lakosságának jelentős részét. Közülük sokan álltak katonának, mikor a török Kanizsa eleste után a Rábáig nyomult előre, és a szomszédos Csákányban végvárat alakítottak ki.

Hagyomány volt hát erre a katonáskodás, de a településen ebben az időben nagyobb területeket birtokló családok, a Borosok és a Hertelendyek fiúgyermekei is katonának álltak felnővén. Innen indult páratlan pályafutása annak a Hertelendy Gábornak (született Gasztonyban, 1742-ben, meghalt Gyöngyösön, 1820-ban), aki közhuszárból lett virtusa, vitézsége következtében altábornagy. Aki forgathatta kardját a hétéves háborúban, majd a kalapos király török elleni hadjáratában is, de a legdicsőbb tetteket Napóleon franciái ellen hajtotta végre.
1776-ban lett főhadnagy, s a kilencvenes évektől Elzász-Lotaringiában küzdött a forradalmi eszméket fegyverrel is terjesztő "francúzok" ellen. 1794-ben már őrnagy, három esztendő múlva pedig alezredessé léptetik elő az előőrsök vezetésében mutatott nagy tehetsége és vitézsége miatt. Hertelendyt aztán 1797-ben Észak-Itáliába vezénylik, ahol Moreau tábornok franciáival kerül szembe. Április 27-én Cassanónál csapnak össze, az ütközetet pedig ő dönti el, mikor a győzelemre álló, az osztrák csapatokat éppen átkarolni szándékozó franciákat több lovasrohammal szétszórja. Tette mindezt 200 halottat hagyva a csatamezőn és 300 foglyot ejtve, mi több, Moreau főhadiszállását is elfoglalva.
Ezért aztán meg is érkezik számára a Katonai Mária Terézia Rend Lovagkeresztje, majd 1800-ban az ezredesi rang is, sőt saját huszárezredet is szervezhet a Jászságban. Ők lesznek a 12-es számú Nádor-huszárok. Aztán már ezzel az ezreddel van ott a franciák által bekerített Ulm várában, 1805-ben. Ahol is Mack tábornok majd megadja magát 18 tábornoktársával és 30 ezer emberével, de ő a közhuszár ruhába bújtatott trónörökössel, Ferdinánd főherceggel október 16-án hajnalban áttör a francia bekerítésen. Vitézül küzd aztán huszárjaival, az orosz sereggel vállvetve a vesztes austerlitzi csatában is, 1808-ban pedig tábornoknak, pontosabban altábornagynak nevezik ki.
